Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valami elkezdődött

2010.01.09

 

 

Valami elkezdődött

 
 

A 2007-es kondorosi kiállításon fogalmazódott meg bennem először a kérdés, miszerint miért ne lehetne az általam is tenyésztett Budapesti bíbic keringőnek fajtaklubja?! A kiállításon több klub is részt vett, s úgy éreztem ( és érzem most is ), hogy ez a ritka és szép fajta több figyelmet érdemelne tőlünk, tenyésztőktől. Ezt a több odafigyelést legjobban egy fajtaklub szolgálná, ahol a tenyésztők mind szakmai tudásukat, mind tapasztalataikat meg tudnák osztani egymással. Ekkor határoztam el: felkeresem a tenyésztőket egy fajtaklub alapításához. 

Kép

Az eltelt közel két év folyamatos levelezéssel és telefonálással telt el. Több sporttárs azt válaszolta: végre valaki, aki tesz valamit e fajtáért. A kijelentésüket túlzásnak vélem, mert aki tenyészti az is rengeteget tesz a fajta jövőjéért, de jelen helyzetben ennél már többre van szükség! Néhány tenyésztőtárs válaszra sem méltatott, ekkor feltettem magamban a kérdést: nekik vajon nem fontos az általuk tenyésztett fajta jövője? Az akkor „természetesen számíthatsz rám” választ adó sporttársakat idén szeptemberben értesítettem, hogy az októberi monori börzén szándékozunk megtartani az alakuló gyűlést, mivel a szükséges 10 fő tenyésztői létszámot 4 fővel meghaladtuk. A Vezetőség – és köszönet érte – pozitívan áll a kezdeményezés mellett, így minden adott volt a fajtaklub megalakulásához. Mondanom sem kell milyen izgalomban telt el az idő a börzéig, hiszen közel két éve erre a pillanatra várok, várunk.

 Elérkezett a 9 óra, ekkorra volt megbeszélve a Szövetség sátrához a „randi” a bíbicesekkel. Amikor a megjelent tenyésztőtársakkal úgy gondoltuk többen már nem jönnek, akkor beszéltünk Uhrner Elnök Úrral. Ő azt tanácsolta írjunk egy cikket, s ne a megjelent 3 főt említsük, hanem azt, hogy elindult valami. Igaza van, eddig egyedül voltam, akkor ott már 3-an voltunk, s ez 200%-os növekedés. Keserű szájízzel, de kissé felszabadultan jöttünk el, mert megbeszéltük: előbb-utóbb, de sikerülni fog az elhatározásunk. Egyedül magamra lehetek mérges, miért voltam ennyire optimista. Aki akkor nem jött vagy nem tudott eljönni azokra természetesen a jövőben is számítunk, mivel nekünk a fajta jövője számít, s nem az emberi érzések. Ezáltal kérem Őket, s mindenkit aki tenyészti, vagy ismer tenyésztőt kérem bátran keressen fel ez ügyben.  A dabasi kiállításig csatlakozott hozzánk további 4 fő, azaz már 7-en vagyunk.

Az Országgyűlés 2004-ben mint „veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő magyar állatfajtát” nemzeti kinccsé nyilvánította. Úgy gondolom, hogy ami nemzeti kincs, azt meg kell őrizni, esetleg javítani kell rajta. Bárány István a Budapest galambfajtái című könyvében ezt írja: „Figyeljünk oda a budapesti bíbicekre addig, amíg nem lesz késő!” Nem rajtam, rajtunk múlik….

 

szerző: Kovács László, megjelent: 2009. január