Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Budapesti magasröptű csapos keringő

2010.01.09

 

 Budapesti magasröptű csapos keringő

 

Amikor felkértek arra, hogy írjak cikket a Budapesti magasröptű csapos keringőről, sokat gondolkodtam, mit is vessek papírra. Legyen talán szakmai? Vagy mutassam be a galamb kialakulását, hogyan vált önálló fajtává? Vagy értékeljem a kiállításokat? Nos, úgy gondolom, vannak e témáknak nálam sokkal szakavatottabb ismerői, akik már írtak erről, vagy reményeim szerint írni fognak. Inkább saját tapasztalataimat vetettem papírra, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy kedvet csináljak sok-sok galambásznak a csapos tenyésztéséhez, hiszen kevesen vagyunk, ne hagyjunk veszni egy nemzeti értéket!

2004-ben határoztam el, hogy beszerzek egy pár egyedet a Budapesti magasröptű csapos keringőből. Tumpek Sándor barátom állományából jutottam hozzá jó

Kép tenyészpárokhoz, valamint a börzén vettem még fiatal galambokat. Miért a csapos? Kérdezték barátaim, ismerőseim. Két fő oka volt. Az első, tetszik ez a galambfajta. A másik, egy misszió egy magyar röpgalamb jövője érdekében, hiszen járva a kiállításokat azt láttam - bár a minőségük igen jó -, nagyon kevés a kiállított egyedek száma, nem létezik fajtaklub, nem szerepel a röpversenyeken. Választásom ezért esett ezekre a galambokra, azon belül is a fekete színváltozatára. Minden évben nyolc párral kezdem a költési szezont. Galambjaimat február közepén párosítom, általában a rokontenyésztést helyezem előtérbe. Ennél a fajtánál is a tenyésztési elveimet követtem, először a fajtaleírásnak megfelelő fejformára, valamint a testalkatra szelektáltam. Az általam tenyésztett többi fajtához képest, igen rövid idő alatt sikerült rögzítenem az állományomban az ideális fej- és testformát. A következő lépés az ideális rajzolat és a szembőr színének kialakítása volt. A szembőr színe gyorsan rögzült, de a rajzolattal még a mai napig sok a teendő. Bár évről évre csak a szabályos csapszámú egyedeket hagyom meg, fiataljaim fele mégis hibás csappal születik. A lékesség viszont az idei évre teljesen eltűnt. Öt év után elmondhatom, hogy egy stabil génállománnyal rendelkező tenyészetem van, a kiállításokon eredményesen szerepelek galambjaimmal. A fent leírtak szerint állítom, hogy a Budapesti magasröptű csapos keringő egy könnyen tenyészthető, jó vérmérsékletű galamb, amely dajkának is kiváló. Kezdetben én is annak szántam, de rövid idő után már nem dobtam ki a fiókákat pár napos korukban, megvártam azt az időszakot, amíg el tudtam dönteni a fióka minőségét. A dajkának szánt fajtából így lett kedvenc. Még egy jelentős adósságom van velük szemben. Nálam nem szállnak a csaposok. Ennek két indoka van. Az egyik a helyhiány. Három éve egy barátom és tenyésztőtársam rám bízta Monori keringő állományát családi okok miatt, ezért nem tudok külön dúcot biztosítani egy szálló csapat számára. Ebből következik a másik ok, csak nagyon kevés fiatal egyedet hagyok meg. Úgy tűnik, hogy a jövő tenyésztési évre megoldódnak barátom gondjai és ezt az adósságomat is le tudom róni a galambok felé. Reményeim szerint jövőre tudom hajtani őket, hiszen röpgalambok. Mindenesetre a röpslógot már beszereztem. Sokat gondolkodtam azon, miért tartják olyan kevesen ezt a galambfajtát. Úgy gondolom talán azért, mert nem ismerik. Többször hallottam már galambászoktól - mikor elsétálnak a ketrecek előtt -, hogy "hannoveri", vagy " itt a pöltli csapos változata ". Nos nem. Ez egy önálló, markáns jegyekkel rendelkező, magyar galambfajta, nemzeti érték, amely több figyelmet érdemel véleményem szerint.

 

 

szerző: Prohászka Csaba, megjelent: 2009. november